Mozgásfejlődés, mozgástanulás, mozgástanítás: Második rész

BEVEZETÉS

Napjainkban egyre többször hallani, hogy a pedagógiai gyakorlatban olyan oktatási módszerek alkalmazására van szükség, amelyek igazodnak a gyermekek fejlettségi szintjéhez, élményközpontúak és biztosítják a teljesíthető, de kihívást jelentő feladatok, valamint az egyénre szabott differenciálás és motiváció lehetőségét.

A fenti kijelentéssel egyetértve úgy gondoljuk, hogy a mozgástanulás, mozgástanítás területén dolgozó szakemberek (pl. tanítók, testnevelők, edzők) nem kapnak megfelelő támogatást a fejlettség- és élményközpontú mozgástanulást támogató környezet kialakítására vonatkozóan. Ebből fakadóan könyvünk a mozgásfejlődés, mozgástanulás, mozgástanítás1 témakörét érintő elméleti és gyakorlati megfontolásokat hivatott részletesen bemutatni annak érdekében, hogy a témában tevékenykedő szakemberek (pedagógusok, edzők stb.) számára kézzelfogható támogatást nyújtson a fejlődés- és élményközpontú mozgástanulást támogató környezet kialakításának megvalósításához.

Elsődleges célunk az olvasó számára részletesen bemutatni a téma elméleti alapjait, valamint ötleteket adni a gyakorlati megvalósításra az alábbi területek mentén.

• Miért hatékony módszer a változatos, variábilis gyakorlás a mozgástanulás folyamatában?
• Mit jelent a variábilis gyakorlási környezet, és milyen fajtái léteznek?
• Hogyan támogatja a variábilis gyakorlás a differenciált oktatás megvalósítását?
• Mikor és milyen mértékű variabilitást célszerű alkalmazni a hatékony mozgástanulás, mozgástanítás érdekében?
• Milyen szempontok figyelembevételével tervezhetünk változatos gyakorlási környezetet?
• Hogyan lehet differenciálni a tanulók mozgástanultsági szintje alapján?

A témában a nemzetközi szakirodalom bővelkedik nagyszámú és tudományosan is alátámasztott, minőségi értelemben is megbízható forrásokkal, a hazai környezetben – sajnálatos módon – az utóbbi évtizedekben csak elvétve születtek a mozgástanulás folyamatának jellegzetességeit részletesen bemutató, összefoglaló művek.

Kiemelten fontosnak tartjuk a nemzetközi szakirodalomban fellelhető elméleti és gyakorlati ismeretek összefoglaló jellegű, részletes bemutatását, valamint az emberi mozgásfejlődés, mozgástanulás, mozgástanítás folyamatát magyarázó elméleti gondolkodásban bekövetkező paradigmaváltás értelmezését, megalapozva ezzel egy új, integrált mozgástanulási és mozgásfejlődési modell alapjait és a modell pedagógiai környezetben történő alkalmazásának lehetőségeit.

Fontos kiemelnünk, hogy a testnevelés oktatását érintő módszertani eszköztár, oktatási stratégiák bővülésének következtében a hagyományos mozgásfejlődési és mozgástanulási felfogásból fakadó mozgástanítási módszerek, feladatgyakorlási elrendezések nem feltétlenül biztosítják a fejlődés- és élményközpontú, hatékony mozgástanulást támogató környezet kialakításának lehetőségét. A konstruktivista (tanuló- és folyamatközpontú) pedagógia és a dinamikusrendszer-elmélet szerinti megközelítés integrálásából fakadóan az 1980-as évektől kezdődően egyfajta paradigmaváltás figyelhető meg a mozgásfejlődés, mozgástanulás folyamatának értelmezésében is.

 Egyre világosabban látszik, hogy a mozgásfejlődés és mozgástanulás folyamatának hagyományos megközelítése – melyben a fejlődési és tanulási folyamat kívülről vezérelt, előíró, reprodukáló, modelltechnika-centrikus, uniformizált – már nem elfogadható. A fejlődési és tanulási folyamat, ellentétben a hagyományos felfogással, egyedi, szabályozott, alkotó, aktív alkalmazkodáson alapszik, nemlineáris jellegű, és önszabályozó folyamatok eredménye.

A fentiek következménye, hogy a hagyományos felfogásnak megfelelően értelmezett mozgástanulásra vonatkozó elméleti megfontolások újraértelmezése elengedhetetlenné vált, amely maga után vonja a mozgástanítás gyakorlatának igazítását is ezen elméleti megfontolásoknak megfelelően.

A hazai szakirodalomban a mozgástanítás és mozgástanulás helyett mozgásos cselekvéstanítás és mozgásos cselekvéstanulás, összességében pedig mozgásos cselekvések oktatása terminus technicusszal találkozhatunk.

Jelentős újdonság, hogy a mozgástanulás kezdő szakaszában az elsajátítandó mozgásos cselekvés térbeli, időbeli és dinamikai szerkezetének kialakítása, stabilizálása érdekében alkalmazott, döntően előíró, vezérelt, sokszori ismétlésen alapuló, az egyéni sajátosságokat figyelmen kívül hagyó feladatgyakorlási elrendezést felváltotta az életkori sajátosságokhoz igazodó, variábilis és reprezentatív tanulási környezetben zajló, aktív felfedezésen alapuló feladatelrendezés kialakításának gyakorlata. További újdonság, hogy a mozgástanulás folyamatában a magas színtű – a hagyományos terminológiát használva: a készségszintű – tudás automatikus, dinamikus sztereotípiákon alapuló végrehajtásáról a hangsúly áttevődik a funkcionálisan adaptív, a környezeti változásokhoz aktívan alkalmazkodó végrehajtásra.

A fentiek következményeként szükségessé vált a hagyományos mozgástanítási gyakorlat felülvizsgálata és az újszerű felfogásból fakadó gyakorlati megoldások beépítése a mozgástanulás, mozgástanítás teljes folyamatába. Könyvünk célja ennek megfelelően, tudományos tényeken alapulva bemutatni az újszerű felfogás létjogosultságát, valamint az újonnan kidolgozott mozgásfejlődési és mozgástanulási modell alapján a mozgástanulás teljes folyamatára gyakorlati, kézzelfogható iránymutatást adni a fejlettség- és élményközpontú mozgástanulást támogató környezet kialakítására vonatkozóan.

Annak érdekében, hogy rávilágítsunk a fenti gondolatok jelentőségére és azok hatására a mozgásfejlődés és mozgástanulás értelmezésére, illetve a mozgástanítás gyakorlatára, könyvünk 16 fejezeten keresztül mutatja be a mozgásfejlődés, mozgástanulás, mozgástanítás elméleti és gyakorlati alapjait. A könyvet alkotó 16 fejezet öt tematikai egységbe, úgynevezett részekbe csoportosítva került feldolgozásra. Az egyes részek, valamint a fejezetek elején minden esetben röviden bemutatásra kerülnek az elérendő célok és az egyes szakaszokhoz tartozó fontosabb kulcsfogalmak. Ezeket követi az adott egységhez tartozó ismeretanyag részletes kifejtése, melyet mindig egy, az értelmezést segítő összefoglalás és egy tudáspróba zár le.

Könyvünk logikai felépítésére jellemző, hogy a mozgásfejlődés és mozgástanítás elméleti és gyakorlati megfontolásainak bemutatása előtt szélesebb értelmezésben tekinti át a filogenetikai és ontogenetikai fejlődés2 természetében is tetten érhető folyamatokat és törvényszerűségeket. Kiemelt célunk ezzel, hogy rávilágítsunk azokra a tudományterületektől független törvényszerűségekre és folyamatokra, melyek a mozgásfejlődés, mozgástanulás és mozgástanítás folyamatán túl áthatják egész világunkat is.

A következőkben röviden bemutatjuk az egyes tematikai egységeket (részeket), és áttekintjük, hogy az egyes részekhez kapcsolódó fejezetekben miről is olvashatunk.

A káoszelmélet természete (első fejezet) című fejezetben értelmezzük a káosz mint tudományterület kialakulásának történeti kereteit és folyamatát. A fejezet célja rávilágítani arra a tényre, hogy a káoszelmélet, nevével ellentétben, nem a teljes kiszámíthatatlanságot és instabilitást tanulmányozza, mint inkább a változás és dinamikus stabilitás folyamatainak tudományos leírására törekszik. A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Milyen jellegzetességek figyelhetők meg az élettelen, komplex dinamikus rendszerek viselkedésében?
• Mit jelent az aperiodikus, dinamikus rendszer fogalma?
• Hogyan alakult ki a káoszelméletből a dinamikus rendszerek viselkedését tanulmányozó tudományterület?

Az adaptív, komplex, dinamikus rendszerek természete (második fejezet) című fejezetben értelmezzük az adaptív, komplex, dinamikus rendszer fogalmát és viselkedésének jellemzőit. Az értelmezhetőség érdekében megvizsgáljuk az attraktorok mint vonzó állapotok jelentőségét, jellemzőit és fajtáit, valamint a fluktuáció4 szerepét és fontosságát. A fejezetben rávilágítunk arra a tényre, hogy a dinamikus rendszerek viselkedése a stabil-instabil-stabil állapotok közti átmenetek sorozataként értelmezhető.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Mozgásos cselekvés: komplex kognitív- motoros, értelmet is foglalkoztató tudatos, célra irányuló tevékenység, Mozgásos cselekvések befolyásoló tényezői: Constraints-led approach
• Mit jelent egy dinamikus rendszer esetében a szabályozó és a kollektív változó fogalma?
• Mit jelent egy dinamikus rendszer esetében a stabil és az instabil fázisállapot, az attraktor (vonzó állapot) fogalma?
• Mit jelent egy dinamikus rendszer esetében a fluktuáció, illetve a bifurkáció fogalma?

A filogenetikai fejlődés természete (harmadik fejezet) című fejezetben értelmezzük a mikro- és makroevolúció fogalmát és jelenségét. Megvizsgáljuk azokat a folyamatokat, melyek az evolúciós változások hátterében megfigyelhetők. Látni fogjuk, hogy a komplexitásnövekedés, az önszerveződés, a mennyiségi és minőségi változások sorozata, valamint az alkalmazkodás alapjaiban határozza meg az evolúciós fejlődés jellegét.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Milyen folyamatok befolyásolják a komplexitásnövekedést a filogenetikai fejlődés folyamatában?
• Milyen mértékben önszerveződő a filogenetikai fejlődés folyamata?
• Mit jelent az alkalmazkodás a viselkedésben, és milyen alkalmazkodási folyamatok figyelhetők meg?

Második rész:

Az ontogenetikai fejlődés természete Az első részben az élettelen, komplex, adaptív, dinamikus rendszerek viselkedésének jellegzetességeiről, valamint az evolúciós léptékű filogenetikai fejlődésre vonatkozó dinamikus rendszerek viselkedését leíró törvényszerűségekről olvashatunk.

A második részben rátérünk az élő, komplex, adaptív, dinamikus rendszerek, konkrétan az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés folyamatának összefüggéseire és kulcsmechanizmusaira. Azon olvasóinknak, akik szeretnének elmélyülni az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés törvényszerűségeinek megismerésében és kíváncsiak azok közvetlen hatására a mozgásfejlődés és mozgástanulás folyamatára, feltétlenül ajánljuk a témát érintő ismeretanyag alapos feldolgozását. Az ontogenetikai fejlődés és a mozgásos cselekvések befolyásoló tényezői (negyedik fejezet) című fejezetben értelmezzük az emberi egyedfejlődés (ontogenetikai) folyamatát, rávilágítva a filogenetikai és az ontogenetikai fejlődés közös mechanizmusaira, jellemzőire.

A fejezetben szó lesz arról, hogy az ontogenetikai fejlődés biológiai, pszichológiai és szociokulturális területeken megy végbe, melyek egymástól jól elkülöníthetők, de kölcsönösen befolyásolják egymást. Látni fogjuk azt is, hogy a biológiai, pszichológiai és szociokulturális területeken bekövetkező változások együtt teremtik meg a mozgásos cselekvések5 kivitelezését befolyásoló környezeti hatásokat. Részletesen megvizsgáljuk, hogy az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés folyamatában mely tényezők befolyásolják a mozgásos cselekvések kivitelezését, elsajátításának folyamatát.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Hogyan értelmezzük az ember ontogenetikai (egyed-) fejlődésének folyamatát, és milyen főbb fejlődési irányok jellemzik a mozgásos cselekvések kialakulását?
• Milyen közös jellemzők figyelhetők meg a filogenetikai és az ontogenetikai fejlődés folyamatában?
• Hogyan értelmezhetők és milyen folyamatok jellemzik a biológiai, a pszichológiai és szociokulturális területeken bekövetkező változásokat az emberi egyedfejlődésben?
• Mit tekintünk az emberi mozgásos cselekvések kivitelezésére hatást gyakorló, úgynevezett egyéni, mikro- és makrokörnyezeti befolyásoló tényezőknek?

Az ontogenetikai fejlődés biológiai és pszichológiai dimenziója (ötödik fejezet) című fejezetben részletesen bemutatjuk, hogy mit jelent az ontogenetikai fejlődés biológiai és pszichológiai dimenziója, továbbá bemutatjuk az egyes dimenziókban megfigyelhető folyamatokat, törvényszerűségeket.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Hogyan értelmezzük az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés biológiai dimenzióját és a bekövetkező változásokat?
• Hogyan értelmezzük az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés pszichológiai dimenzióját és a bekövetkező változásokat?
• Hogyan értelmezzük az emberi ontogenetikai (egyed-) fejlődés pszichoszociális dimenzióját és a bekövetkező változásokat?

Az ontogenetikai fejlődés szociokulturális dimenziója (hatodik fejezet) című fejezetben bemutatjuk a tanulás folyamatának jellemzőit a hagyományos behaviorista felfogástól a legközelebbi fejlődési zóna megközelítésig. Rávilágítunk arra a tényre, hogy kiemelt jelentőségű a szociális közeg hatása a tanulás folyamatára.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Melyek a behaviorista tanulási megközelítés erősségei és gyengeségei?
• Mi az alapja és milyen szakaszai vannak a szociális tanulásnak?
• Milyen motivációs tényezők befolyásolják a tanulás folyamatát?
• Mit jelent a legközelebbi fejlődési zóna fogalma, és hogyan alkalmazzuk azt a gyakorlatban?

A harmadik rész célja bemutatni a nemzetközi szakirodalom alapján feltárható mozgásfejlődésre vonatkozó elméleti modelleket és az elméletekből fakadó gyakorlati és pedagógiai következtetéseket. A mozgásfejlődés elméleti alapjai (hetedik fejezet) című fejezetben rávilágítunk arra a tényre, hogy a mozgásfejlődés és a mozgástanulás folyamatát olyan közös jellemzők és mechanizmusok hatják át, melyek alapján a két fogalom nehezen választható szét egymástól. A mozgásfejlődés területét érintő kutatási irányvonalak részletes áttekintésével bemutatjuk a legfontosabb paradigmaváltásokat, melyek hatással voltak és napjaikban is hatással vannak a mozgásfejlődés értelmezésére.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

Milyen tudománytörténeti korszakai és jellemzői vannak a mozgásfejlődéssel foglalkozó kutatásoknak?

• Milyen folyamatokkal és törvényszerűségekkel jellemezhető a biológiai érési megközelítés?
• Milyen jelentős változást jelentett Elanor Gibson és James Gibson munkássága, illetve az ökológiai észleléselmélet a mozgásfejlődés mechanizmusának magyarázatában?
• Milyen törvényszerűségek fogalmazhatók meg a dinamikusrendszer-elmélet szerinti megközelítésen alapuló empirikus vizsgálatok alapján a mozgásfejlődés folyamatára?
• Mit jelent a szinergia fogalma, hogyan jelenik meg a mozgásszabályozás és mozgásfejlődés folyamatában?

A mozgásfejlődés szakaszai és jellemzői (nyolcadik fejezet) című fejezetben bemutatjuk a nemzetközi gyakorlatban elfogadott úgynevezett „homokóra” és „hegycsúcs” modell szakaszait. Részletesen ismertetjük, hogy az egyes mozgásfejlődési szakaszokban milyen jellegzetességek és törvényszerűségek befolyásolják a mozgásfejlődés folyamatát.

A fejezetben arra a kérdésre keressük a választ, hogy:

• Mit jelent a „homokóra” modell, és milyen mozgásfejlődési szakaszokat határoz meg?
• Mit jelent a „hegycsúcs” modell, és annak alapján milyen szakaszok különíthetők el?

Negyedik rész: A mozgástanulás természete A mozgástanulás természete című rész kiemelt célja teljes részletességgel bemutatni a nemzetközi szakirodalom alapján az elmúlt 120 évben megjelenő mozgástanulási elméleteket és azok gyakorlati hatását a mozgástanítás folyamatára.

A mozgástanulás információfeldolgozási elmélete (kilencedik fejezet) című fejezetben rávilágítunk az információfeldolgozási elmélet által javasolt motoros program, a generalizált motoros program, a motoros séma fogalmának elméleti és gyakorlati alkalmazhatóságára, az elmélet erősségeire és gyengeségeire. Tudományos vizsgálatokon keresztül mutatjuk be az ismétléses és a blokkosított variábilis gyakorlás alkalmazásának lehetőségeit, ezek előnyeit és hátrányait.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Mit jelent a mozgástanulás információfeldolgozási elmélete?
• Mit jelent az állandó és a variábilis gyakorlás fogalma az információfeldolgozási elmélet keretei között?
• Mit jelent a zárt és a nyílt láncú mozgásszabályozás?
• Mit jelent a motoros és generalizált motoros program?
• Mit jelent a felidézési és felismerési séma?

A mozgástanulás dinamikusrendszer-elmélet szerinti megközelítése (tizedik fejezet) című fejezetben bemutatjuk a nemlineáris pedagógia és a különbségek tanulásán alapuló elméleti és gyakorlati megfontolásokat. A két elméleti modell a mozgásos cselekvések egyéni, mikro- és makrokörnyezeti befolyásoló tényezőin alapul, és az adaptív, dinamikus, komplex rendszerek viselkedésének jellemzőit veszi kiindulópontnak. Ennek megfelelően a mozgástanulás dinamikusrendszer-elmélet szerinti gyakorlata szakít a hagyományos mozgástanítási gyakorlattal, mely szerint egy mozgásos cselekvés, az egyénre jellemző technika elsajátítása sokszori ismétléssel történő gyakorláson keresztül érhető el.

A fejezetben olyan kérdésekre keressük a válaszokat, mint:

• Milyen azonosságok és különbségek jellemzik a lineáris és nemlineáris rendszereket?
• Mit jelent a nemlineáris pedagógia?
• Mit jelent a különbségek tanulásán alapuló tanulási megközelítés?

A variábilis feladatgyakorlási környezet kialakításának lehetőségei (tizenegyedik fejezet) című fejezetben a mozgástanulás folyamatát támogató feladatgyakorlási elrendezés kialakításának lényeges szempontjait tekintjük át. Értelmezzük a mikrokörnyezeti zaj fogalmát és a mozgástanulás folyamatában betöltött szerepét, továbbá bemutatjuk az úgynevezett „kihíváspont” elméleti keretrendszer alapjait és gyakorlati alkalmazhatóságának lehetőségeit.